Amit tudni érdemes …

1. Vállalkozások közötti viták rendezése bírósági eljárás nélkül

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény módosítása jelentős mértékben megváltoztatta az alapjogszabályt. A fogalmi kör megváltozása érinti a vállalkozásokat az alábbiak szerint:

Az Fgytv. 2. § a) pontja szerint [E törvény alkalmazásában:] a) fogyasztó: az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, továbbá a békéltető testületre vonatkozó szabályok alkalmazásában a külön törvény szerinti civil szervezet, egyház, társasház, lakásszövetkezet, mikro-, kis- és középvállalkozás is, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz, vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje.

A bővül azok köre, akik a bírósági eljárás alternatíváját jelentő, de a bíróságnál gyorsabb és olcsóbb vitarendezési módot választhatják. Mostantól a sok fogyasztót egyszerre megjelenítő társasház is fordulhat békéltető testülethez. Sőt a kkv-k is rendezhetik itt vitájukat, vagyis a vállalkozások közötti viták egy része is rendezhető bírósági eljárás nélkül.

2. Mi a kkv.?

Magyarországon a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (továbbiakban: Törvény) szabályozza a kis- és középvállalkozások körét. A törvényt az Országgyűlés azzal a szándékkal alkotta, hogy növelje a kis- és középvállalkozások tőkeerejét, előmozdítsa fejlődésüket, segítse verseny- és foglalkoztatási képességük megőrzését. További cél volt a statisztikai adatgyűjtés uniós módszerekkel történő összehangolása, és az adatok, gazdasági folyamatok összehasonlíthatóságának megteremtése.

3. § (1)KKV-nak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg.
(2) A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.
(3) A KKV kategórián belül mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg.
(4)Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati joga alapján – külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot.
(5)A (4) bekezdésben foglalt korlátozó rendelkezést nem kell alkalmazni a 19. § 1. pontjában meghatározott befektetők részesedése esetében.
(6) Ahol jogszabály „KKV-t”, „mikro-, kis- és középvállalkozást”, illetve „kis- és középvállalkozást” említ, azon – ha törvény másként nem rendelkezik az e törvény szerinti KKV-t kell érteni.

A Törvény alapján a vállalkozások megkülönböztetésének egyik legfontosabb mérőszáma a foglalkoztatottak száma. Ez a mutató az átlagos statisztikai létszám alapján határozható meg, de megtalálható az egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő mellékletében is. A foglalkoztatotti létszám alapján mikrovállalkozásnak minősül a 10 főnél kevesebbet, kisvállalkozásnak az 50 főnél kevesebbet, középvállalkozásnak a 250 főnél kevesebbet foglalkoztató, profitorientált gazdálkodó szervezet. A létszámadatok egy viszonylag egyszerű és könnyen meghatározható irányvonalat adnak a vállalkozás minősítésének meghatározására. Azonban van még néhány tényező, amit figyelembe kell venni a Törvény szerint.

További mutatószámokat a gazdálkodási adatok alapján kell meghatározni, amelyek közül az éves nettó árbevételt vagy a mérlegfőösszeget kell figyelembe venni. A létszámadatokkal együtt kell teljesülnie annak a feltételeknek, hogy mikrovállalkozás esetében az éves nettó árbevétel vagy mérlegfőösszeg legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg (~500 millió Ft) lehet. Ez kisvállalkozás esetében az éves nettó árbevételre vagy a mérlegfőösszegre vonatkozóan legfeljebb 10 millió (~2,5 milliárd Ft) eurónak megfelelő forintösszeget, míg középvállalkozás esetében az éves nettó árbevételre vonatkozóan 50 millió eurónak (12,5 milliárd Ft), a mérlegfőösszegre vonatkozóan pedig 43 millió eurónak (10,75 milliárd Ft) megfelelő forintösszeget jelent. Induló vállalkozás esetében a mutatószámokat éves szintre kell vetíteni.

Kérdésként merülhet fel, hogy mi van abban az esetben, ha az éves nettó árbevétel és a mérlegfőösszeg közül az egyik megfelel egy mérethatárnak, a másik viszont nem. Ebben az esetben elegendő, ha a vállalkozás két pénzügyi mutatója közül az egyik megfelel a törvényi értéknek. Az euróban megadott értékhatárok forintra történő átszámítása a Magyar Nemzeti Bank által megállapított, az adott vállalkozás üzleti évének lezárásakor érvényes deviza középárfolyamon történik. Az újonnan indított vállalkozások esetén a tárgyévet, tehát az alapítás évét megelőző év utolsó napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által megállapított deviza középárfolyamot kell alkalmazni.

3. Hatósági ellenőrzés, bírság és kkv.

Ha a kkv. terhére jogsértés első esetben kerül megállapításra a hatóság bírságot nem szab ki, figyelmeztetést alkalmaz, kötelezésre szóló határozatot hoz. Kivéve az adó- és vámhatósági eljárást. Ezen „kedvezmény” ismételt jogsértés esetén nem illeti meg a kkv-t. Azonban, ha a tényállás megvalósulásával emberi élet, testi épség vagy egészség került közvetlen veszélybe, környezetkárosodás következett be vagy a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek védelmét célzó jogszabályi rendelkezés megsértésére került sor a hatóságnak nincs lehetősége eltekinteni bírság kiszabásától. Cél: a 18. életévüket be nem töltött személyek védelmét célzó rendelkezések (pl.: a fiatalok alkohol- vagy dohánytermékkel történő kiszolgálásának tilalma, vagy bizonyos reklámtilalmak) szigorú betartatása.

12/A. § A hatósági ellenőrzést végző szervek kis- és középvállalkozásokkal szemben az első esetben előforduló jogsértés esetén – az adó- és vámhatósági eljárást kivéve – bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmaznak, illetve kötelesek megvizsgálni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott eljárás alkalmazásának lehetőségét. Nincs lehetőség a bírságtól való eltekintésre, amennyiben a bírság kiszabásának alapjául szolgáló tényállás megvalósulásával emberi élet, testi épség vagy egészség került közvetlen veszélybe, környezetkárosodás következett be vagy a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek védelmét célzó jogszabályi rendelkezés megsértésére került sor.

Figyelemmel kell lenni azonban arra a tényre, hogy a közigazgatási hatósági eljárásban, ha a fogyasztóvédelmi hatóság felhívására a vállalkozás az adatokat nem közöl, vagy valótlan adatot közöl, vele szemben eljárási bírság kiszabásának van helye. Az eljárási bírság is adók módjára lehet behajtható!
4. Forgalmazott termék azonosító jelöléssel történő ellátása

Alapvető biztonsági kérdés, hogy ne kerüljön olyan termék forgalomba, amely nem rendelkezik azonosító jelöléssel.

Az Fgytv. 4/A. § (2) bekezdés a) pontja alapján a gyártó köteles a forgalmazott termékkel kapcsolatos kockázati tényezőket felmérni, és megtenni a megelőzésükhöz, illetve az elhárításukhoz szükséges intézkedéseket, így különösen a terméket azonosításra alkalmas jelöléssel ellátni. Az Fgytv. 4/A. §-a kiegészül egy (3) bekezdéssel, amely szerint, ha a gyártó nem tesz eleget a (2) bekezdés a) pontjában foglalt kötelezettségének, a forgalmazó – a gyártó által rendelkezésére bocsátott azonosító jelölések felhasználásával – köteles azt pótolni.

A jelölés hiánya esetén tehát a forgalmazó felelőssége is megállapítható.
5. Az összeg forintban értendő, árfeltüntetés alapjai

A kereskedő az üzletben árusított termékek esetében az eladási árat és az egységárat, a szolgáltatás díját egyértelműen köteles feltüntetni, az összeg forintban értendő, ami a fogyasztók pontos tájékoztatását eredményezi.

Az Fgytv. 14. § (4) bekezdése alapján az eladási árat és az egységárat, illetve – határon átnyúló szolgáltatásnyújtás kivételével – a szolgáltatás díját Magyarország törvényes fizetőeszközében kifejezve,a fizetőeszköz nemét (forint) vagy annak rövidítését (Ft) megjelölve kell feltüntetni.

Bizonyos termékek vonatkozásában lehetetlen egységárat megjelölni, ezeket a kivételeket külön jogszabály (a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009. (I.30.) NFGM-SZMM rendelet) rögzíti.

Az Fgytv. 14. § (6) bekezdése szerint, ha a termékre vonatkozó kereskedelmi kommunikáció megjelöli a termék eladási árát – amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik –, az egységárat is meg kell adni.

Az eladási árat és az egységárat egyértelműen, könnyen azonosíthatóan, tisztán olvashatóan és forintban kell feltüntetni. Továbbá a fogyasztó által ténylegesen fizetendő, az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is tartalmazó árat szükséges kiírni. Az eladási árat a terméken, annak csomagolásán vagy a termékhez egyéb módon rögzítve, vagy a közvetlenül a termék mellett elhelyezett egyedi árkiíráson vagy a fogyasztó számára a megvenni kívánt termék kiválasztásakor könnyen hozzáférhető árjegyzéken kell feltüntetni.
6. Üzemeltetési alapok

A kereskedő köteles a vásárló részére számlát vagy nyugtát kibocsátani. A kereskedő köteles – a helyben fogyasztott termék kivételével – a megvásárolt terméket jellegének megfelelő módon, élelmiszereknél a külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével becsomagolni.
A vásárló részére tömeg, térfogat vagy egyéb mérték szerint forgalmazott terméket csak hatóságilag hitelesített mérőeszközzel történő lemérés után szabad kiszolgálni. Ez alól csak a nettó tömeget, térfogatot vagy egyéb mértéket feltüntető eredeti csomagolásban forgalmazott termék tekinthető kivételnek.
A kereskedő köteles biztosítani, hogy az üzletben a vásárló a megvásárolni kívánt termék jellegétől függően, annak méretét, súlyát, illetve használhatóságát ellenőrizhesse.
A használt, minőséghibás, valamint a kölcsönzésre szánt terméket az új terméktől el kell különíteni.
Az üzletben jól láthatóan és olvashatóan tájékoztatni kell a fogyasztókat a vállalkozás székhelyéről, a panaszügyintézés helyéről – ha az nem egyezik meg a forgalmazás, illetve értékesítés helyével – és az adott tevékenység, kereskedelmi forma vagy módszer sajátosságaihoz igazodó módjáról. Ezen kívül fel kell tüntetni a panaszok közlése érdekében a vállalkozás vagy a vállalkozás ügyfélszolgálatának levelezési címét és – ha a panaszokat ilyen módon is fogadja – elektronikus levelezési címét, illetve internetes címét, telefonszámát is.
A további speciális előírásokról az üzlet megnyitása előtt minden esetben érdemes tájékozódni.

7. Vásárlók könyve

Az üzletben jól látható és könnyen hozzáférhető helyen el kell helyezni a kereskedelmi hatóság által hitelesített, folyamatosan számozott oldalú vásárlók könyvét, ahová a vásárlók bejegyezhetik az üzlet működésével, továbbá az ott folytatott kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos panaszaikat és javaslataikat. Fontos, hogy a vásárlót e jogának gyakorlásában megakadályozni vagy befolyásolni nem szabad.
A vásárlók könyvében fel kell tüntetni használatba vételének időpontját, valamint tartalmaznia szükséges a kereskedő nevét, címét, székhelyét és cégjegyzékszámát, továbbá az egyéni vállalkozó nyilvántartási számát.
A kereskedőnek a fogyasztó bejegyzésére 30 napon belül írásban választ kell adnia. A válaszlevelet a kereskedő köteles 3 évig megőrizni. A válaszadást javasolt igazolható módon megtenni, annak érdekében, hogy azt szükség esetén pl. hatósági eljárásban igazolni tudja.

A vásárlók könyvébe tett panasz elutasítása esetén a vállalkozás köteles a fogyasztót írásban tájékoztatni arról, hogy panaszával – annak jellege szerint – mely hatóság vagy a békéltető testület eljárását kezdeményezheti. Meg kell adni továbbá az illetékes hatóság, illetve a vállalkozás székhelye szerinti békéltető testület levelezési címét is.
8. Panaszkezelés

A szóbeli panaszt azonnal meg kell vizsgálni, és szükség szerint orvosolni kell. Ha a fogyasztó a panasz kezelésével nem ért egyet, vagy a panasz azonnali kivizsgálása nem lehetséges, a vállalkozás a panaszról és az azzal kapcsolatos álláspontjáról haladéktalanul köteles jegyzőkönyvet felvenni, és annak egy másolati példányát
a) személyesen közölt szóbeli panasz esetén helyben a fogyasztónak átadni,
b) telefonon vagy egyéb elektronikus hírközlési szolgáltatás felhasználásával közölt szóbeli panasz esetén a fogyasztónak legkésőbb 30 napon belül érdemi válasszal egyidejűleg megküldeni, egyebekben pedig az írásbeli panaszra vonatkozók szerint köteles eljárni.

A szóbeli panaszt – annak jellege miatt – meg kellett bontani személyesen-, illetve egyéb módon közölt szóbeli panaszra. A módosítás révén egyértelművé vált a vállalkozások kötelezettsége, így a szóbeli (pl. telefonon, vagy Skype-on közölt) panaszról is jegyzőkönyvet kell felvenni.
Az Fgytv. 17/A. § (4) bekezdése alapján, a telefonon vagy elektronikus hírközlési szolgáltatás felhasználásával közölt szóbeli panaszt a vállalkozás köteles egyedi azonosítószámmal ellátni. Az egyedi azonosító szám bevezetése a panasz visszakereshetőségét segíti. Ezt a számot az ügyféllel is közölni kell.

A panaszról felvett jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az alábbiakat:
a) a fogyasztó neve, lakcíme,
b) a panasz előterjesztésének helye, ideje, módja,
c) a fogyasztó panaszának részletes leírása, a fogyasztó által bemutatott iratok, dokumentumok és egyéb bizonyítékok jegyzéke,
d) a vállalkozás nyilatkozata a fogyasztó panaszával kapcsolatos álláspontjáról, amennyiben a panasz azonnali kivizsgálása lehetséges,
e) a jegyzőkönyvet felvevő személy és – telefonon vagy egyéb elektronikus hírközlési szolgáltatás felhasználásával közölt szóbeli panasz kivételével – a fogyasztó aláírása,
f) a jegyzőkönyv felvételének helye, ideje,
g) telefonon vagy egyéb elektronikus hírközlési szolgáltatás felhasználásával közölt szóbeli panasz esetén a panasz egyedi azonosítószáma.

Jegyzőkönyv minta letölthető a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság honlapjáról.

A vállalkozás a panasz beérkezését követően harminc napon belül köteles írásban érdemben megválaszolni és intézkedni annak közlése iránt. Ennél rövidebb határidőt jogszabály, hosszabb határidőt törvény állapíthat meg. A panaszt elutasító álláspontját a vállalkozás indokolni köteles. A válaszadás nem ér véget a levél megírásával, hanem a levelet ténylegesen el is kell juttatni a fogyasztó számára.
A vállalkozás a panaszról felvett jegyzőkönyvet és a válasz másolati példányát öt évig köteles megőrizni, és azt az ellenőrző hatóságoknak kérésükre bemutatni.

A közüzemi szolgáltatókra eltérő rendelkezések is vonatkoznak!

9. Jótállási jegy

A jótállás (köznapi nyelven: garancia) kétféle lehet: önkéntes, illetve kötelező. Utóbbiról akkor beszélünk, ha a jótállást jogszabály rendeli el. Ilyen jogszabály például az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet), ami alapján a forgalmazónak egy év jótállást kell vállalnia a Korm. rendelet mellékletében felsorolt új termékekre. Hangsúlyozni kell, hogy a kötelező jótállás kötelezettje a forgalmazó: az, aki a terméket a fogyasztó részére közvetlenül értékesíti.
A forgalmazó kötelezettsége, hogy jótállásköteles termék értékesítésekor a fogyasztó részére – a Korm. rendelet által előírt tartalmi követelményeknek megfelelő – jótállási jegy kerüljön átadásra.

A jótállási jegy minta megfelelő kitöltésével és átadásával a forgalmazó hiánytalanul eleget tesz a Korm. rendelet jótállási jegy kiállítására vonatkozó rendelkezéseinek.

A jótállási jogokról szóló tájékoztatás és jótállási jegy minta letölthető a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság honlapjáról.

10. Jegyzőkönyv minőségi kifogásról

A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelet tartalmazza.
Fogyasztói szerződés hibás teljesítése miatt, vagy jogszabályon alapuló jótállás keretében érvényesített kifogás intézése során e rendelet szabályai szerint kell eljárni, azoktól a fogyasztó hátrányára eltérni nem lehet.

Ha a fogyasztó szavatossági igényt kíván érvényesíteni a fogyasztói szerződés tárgyát képező szolgáltatást nyújtó forgalmazóval (a továbbiakban: forgalmazó) szemben, a fogyasztói szerződés megkötését bizonyítottnak kell tekinteni, ha a fogyasztó bemutatja az ellenérték megfizetését igazoló bizonylatot.

A forgalmazó a fogyasztó kifogásáról jegyzőkönyvet köteles felvenni, amelyben rögzíti:
a) a fogyasztó nevét, címét,
b)2 a fogyasztási cikk (a továbbiakban: termék) megnevezését, vételárát,
c) a vásárlás időpontját,
d) a hiba bejelentésének időpontját,
e) a hiba leírását,
f) a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igényt,
g) a kifogás rendezésének módját.

A minőségi kifogásról jegyzőkönyv minta letölthető a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság honlapjáról.

Ha a kifogás rendezésének módja a fogyasztó igényétől eltér, ennek indokolását a jegyzőkönyvben meg kell adni. A jegyzőkönyv másolatát a fogyasztónak át kell adni.
Ha a forgalmazó a fogyasztó igényének teljesíthetőségéről annak bejelentésekor nem tud nyilatkozni, álláspontjáról legkésőbb három munkanapon belül köteles értesíteni a fogyasztót.

A forgalmazó köteles a fogyasztót tájékoztatni arról, hogy a kijavítást vagy kicserélést a Ptk. 306. §-ának (2) bekezdése értelmében – a termék tulajdonságaira és a fogyasztó által elvárható rendeltetésére figyelemmel – megfelelő határidőn belül, a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni.

A forgalmazónak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze.
Javításra a terméket elismervény ellenében kell átvenni. Az elismervényen fel kell tüntetni a fogyasztó nevét és címét, a termék azonosításához szükséges adatokat, a termék átvételének idejét, és azt az időpontot, amikor a fogyasztó a kijavított terméket átveheti.